Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ZÖRÖMBÖL tárgyatlan ige -t, -jön (hangutánzó)
  • 1. (népies) <Vki főként fém- v. üvegtárgyak egymáshoz ütésével, ill. több ilyen tárgy egymáshoz ütődve> hosszasabban kellemetlen, hangos zajt kelt; csörömpölve zörög. Zörömbölnek a teherautón a vasrudak. Vki a konyhában zörömböl az edényekkel. Ne zörömbölj már azzal a kulcscsomóval! □ Hurcolta nehéz kard szijjra kötött végét Sátorban a gyermek … Anyja pedig … Csatolta fiának kicsi derekára, | Örült Aladár, hogy zörömböl utána. (Arany János) Ficsor a konyhában zörömbölt: a létrára mászott, hogy visszarakja az elemeket. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. (ritka, népies) Dörömböl (1). □ Sietett lakására s elkezdett kapuján kegyetlenül zörömbölni. (Vajda János)
  • 3. (tájszó) <Személy> morgolódik, zsörtölődik. Egész nap csak zörömböl az öreg.
  • zörömbölő; zörömböltet.