Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ZÖNGE [e] főnév és melléknév
  • I. főnév zöngét, zöngéje [e]
  • 1. (fizika, nyelvtudomány) A hangszalagok rezgésével keletkező hang; beszédhangoknak a hangszalagok rezgésével létrejövő eleme. A magánhangzó a száj- vagy orrüreg felhangjaival színezett zönge.
  • 2. (régies) Zenei hang. □ Gyerekes, szinte nőies, magas és mégis érces hang pattan el, … mint amikor a zörejek közt egy zönge keletkezik. (Karinthy Frigyes)
  • 3. (ritka, régies) Zöngemény (1). □ Sok ilyen költőcske él s élt vidéki lapok redakcióiban, … s ünnepnapos zöngéiknek megvolt a maguk … közönsége. (Kaffka Margit)
  • II. melléknév (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Dallamos, szépen hangzó, zengő. □ Szak szerint előbb te dalld: Minden szóra zönge dalt. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
  • Szóösszetétel(ek): mellékzönge.