ZÖRRENT [e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni) (
hangutánzó)
- 1. tárgyas (irodalmi nyelvben) Zörrent vmit: ütéssel, rázással stb. előidézi, hogy vmi zörrenjen. □ Fölkelt, s
tegezét zörrentve megindúlt. (Vörösmarty Mihály) Hűs szél zörrent puszta fákat. (Arany János)
- 2. tárgyatlan (tájszó) Vkire zörrent: vkire feddőleg, zsörtölődve rászól. Jól rájuk zörrentett hanyagságukért.
- Igekötős igék: megzörrent; rázörrent.
- zörrentés; zörrentett; zörrentget.