ZÖRGET [e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e, ë] (
hangutánzó)
- 1. tárgyas <Mozgatható részekből álló tárgyat v. több hasonló tárgyat> ráz, ill. szándékosan v. akaratlan egymáshoz üt, és ezáltal zörgő hangot hoz létre. A rab zörgeti a láncot. Az asszony zörgeti a kulcsokat. □ A szél odakünn birkózik a fákkal. És zörgeti, rázza az ablakot. (Vajda János) Hűvös szellőcske zörgette az útfélen a korán lehullt gesztenyeleveleket. (Gárdonyi Géza) Zörgette a szél a kilincsem. (Kosztolányi Dezső)
- 2. tárgyatlan Ajtón v. ablakon kopogtatva bebocsátást kér vhova. Zörget az ablakon, az ajtón. Hiába zörgetett, nem engedték be. □ Egy szép tavaszi éjszakán | Zörgettek Jancsim ablakán. (Csokonai Vitéz Mihály) Magát az égnek ajtaját kinyitják, Ha tartós buzgalommal zörgetünk. (Vörösmarty Mihály) De vajon ki zörget? "Nézz ki, fiam Sára: | Valami szegény kér helyet éjszakára". (Arany János) || a. tárgyatlan Általában zörgő zajt okoz. □ Zörget a szél az ablakán. (Tolnai Lajos)
- Igekötős igék: átzörget; bezörget; felzörget; megzörget; rázörget; végigzörget.
- zörgetett; zörgethető; zörgető.