Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Tárgy ütődés, ütközés, rázás, súrlódás stb. következtében> folyamatosan v. ismételten tompa, érdes hangot ad. Zörög a száraz falevél, a haraszt, a szekér; zörög a dió a héjában, a kosárban; (tréfás, túlzó) (valósággal)zörögnek a csontjai: szörnyen sovány. □ Édesanyám mi zörög a zsebébe? | Ha dió van, adjon nekem belőle. (népköltés) Hervad már ligetünk Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. (Berzsenyi Dániel) Zörögve indul meg a könnyű alföldi kocsi. (Tömörkény István) Hosszú, de sovány. Zörögtek a csontjai és köhécselt. (Nagy Lajos)
2. (tájszó) Zörög az ég: mennydörög. □ Túl a Dunán zörög az ég, | Kedves rózsám szeretsz-e még? (népköltés)
3. <Személy, állat mozgásával, tevékenységével> zajt üt. □ A katona észrevette a másik szobából, hogy zörög valaki az előszobában. (Vas Gereben) || a. Zörög az ablakon v. az ajtón: bebocsátásért v. figyelmeztetésül kopog, zörget az ablakon v. az ajtón.
4. (bizalmas) <Személy> zsémbel, morgolódik, pöröl, veszekszik. Ne zörögj folyton! □ Istennel nagy békességben élt , hanem annál többet zörgött az emberekkel. (Vas Gereben)