ZÖNGICSÉL ige -t, -jen, [ë] (
választékos,
hangutánzó)
- 1. tárgyatlan Halk, zümmögő hangot ad, v. halkan játszik vmely hangszeren. Méhek zöngicsélnek a réten. □ Szomjas lehetett a cigány, mert egy hajtásra kiitta [a bornak] a felét. Aztán tovább zöngicsélt szerszámán. (Gárdonyi Géza) Engedtessék meg majd magunkban, szabad időnkben, titkon farigcsálni dalon,
zöngicsélni halk muzsikán. (Kaffka Margit)
- 2. tárgyas <Dalt, zenedarabot> halkan énekel, ill. játszik. □ A kis kölyök, ki voltam, ma is él
| de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél. (József Attila)
- zöngicsélés; zöngicséli; zöngicsélt.