ZOKOGÁS főnév -t, (-ok), -a (
hangutánzó)
A zokog (1) igével kifedezett cselekvés, megnyilvánulás; az a tény, hogy vki zokog; hangos, görcsös, fel-felcsukló sírás.
Fájdalmas, keserves, szívettépő zokogás; zokogása →
előtör. Hangos zokogásba(n) tört ki. Szava zokogásba fúlt. Nem tudta visszafojtani zokogását. □ Fojtva teremről rejti teremre Halk zokogását asszonyi bú. (Arany János) Csukló, elgyötört zokogás fullasztotta el a szavam. (Kaffka Margit) A szomszéd szobában
zokogásba, mámorba fulladó szavakat kiáltott egy női hang. (Krúdy Gyula) || a. Ennek eredménye; az így keletkező emberi hang.
Csend volt, csak a lány zokogása hallatszott.