ZIZZEN [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (csak 3. személyben) (
választékos,
hangutánzó)
<Könnyű, könnyen mozgó tárgy (pl. falevél, fű, papiros, ruhaanyag)> hozzá hasonlóhoz, saját részeihez v. más tárgyhoz súrlódva, hirtelen rövid, zizegő hangot ad. □ Már zizzen az erdő, fodorúl [= fodrozódik] a víz is. (Arany János) Oh, hogy nem úntat A régi kútat Elnézni csendbe
Vas lánca
zizzen Ha a szél szisszen. (Tóth Árpád) S bíbor kárpit selyme rezzen, bizonytalan zajra zizzen. (Babits MihályPoe-fordítás) Zizzen a kalász. | Vihar gubbaszt a lombokon. (József Attila)
- Igekötős igék: megzizzen.
- zizzenés; zizzenő.