Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ZENGZETES [ë-e-ë v. e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (költői, hangutánzó) Szépen zengő, nagy erővel csengő, dallamos <hang, ének, beszéd>. Zengzetes beszéd. □ A királyné zengzetes hangját hallá. (Kemény Zsigmond) Jókedvű, teli kacagása, zengzetes hangja megtöltötte a kis szalont. (Krúdy Gyula) Ágyamból látni lehetett a büszke aranykupolás tornyot, mely óránkint ünnepélyesen és zengzetesen dalolta az idő múlását. (Karinthy Frigyes) || a. (költői) Szép hangú, szépen éneklő <személy>. □ A szép zengzetes nymphák néma halakká változtak. (Petőfi Sándor)
2. (tréfás v. rosszalló) Szépen hangzó, de dagályosan puffogó, tartalmatlan <megnyilatkozás>. Engem nem ámít el zengzetes ígérete.