Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ZENGŐ [ë v. e] melléknév és főnév, (tájszó v. régies) zöngő (hangutánzó)
I. melléknév -n, -bb (választékos) Olyan, aki, ami zeng. Zengő ég, hang, hangszerek; a madárdaltól zengő liget; ódát zengő költő. □ Tanulj dalt a zengő zivatartól. (Vörösmarty Mihály) Az ingaóra a sarokban zengő, muzsikás hangon üti az időt. (Krúdy Gyula) Zengő szavakkal | szóltam hozzád könnyüléptü béke! (Radnóti Miklós) Egy nő zengő szopránja betölti az egész tájat. (Nagy Lajos)
II. főnév -t, -je [e] (régies, költői) Dalnok, énekes, költő. □ A zengőt koszorú emelé. (Berzsenyi Dániel) [Virág Benedekhez.] Míg te Kelenföldnek koszorús zengője, daloddal | A bús fellegeket hasogatva megosztod egünkön Ifjat, üdőst egyiránt [= egyaránt] munkás életre siettetsz. (Vörösmarty Mihály)