ZILÁLTSÁG [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a (csak egyes számban) (választékos)
A zilált melléknévvel kifejezett tulajdonság, ill. állapot; kuszáltság, összevisszaság, zűrzavar. Meg kell szüntetni ezt a ziláltságot! □ A gróf domíniumainak mindenféle ügye a legnagyobb ziláltságban szenvedett. (Jókai Mór) Előbbi barátságos arca kusza ziláltságba csapott át. (Tolnai Lajos) || a. Vminek zilált volta, állapota. Hajának, külsejének, öltözetének ziláltsága; a család ziláltsága; az állapotok ziláltsága; anyagi helyzetének ziláltsága; a politikai viszonyok ziláltsága; kedélyének, tekintetének ziláltsága.