Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ZENGZET [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e] (régies, irodalmi nyelvben, hangutánzó)
1. Zengés, szép hangzás. □ Ekkor előveszi szép kürtét Lehel | S változatos gyönyörű zengzettel játszik az éjben. (Vörösmarty Mihály) A zene zengzetei odavertek a kastélyból. (Gárdonyi Géza) A mesterségbeliek zsargonja, mindennapos tolvajnyelve sohasem a pásztoridillek andalító zengzete. (Kaffka Margit) || a. Zene, zenélés, dallam. □ A cimbalomhangú régi hangszerből olyan zengzetek szállottak elő, hogy akármi muzsikus is megcsodálhatta volna. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka, költői) Költemény, dal, ének. □ Zeng a lantos hév szerelmi Éneket S édes díja zengzetének A leány. (Petőfi Sándor) Harsogjanak szent, bátor zengzetek. (Tóth Árpád) || a. (ritka, költői) Szózat (23). □ S a fülmiléknek énekében Szól hozzám bájos zengzeted. (Kölcsey Ferenc) Az égi zengzet is elhallgatott. (Madách Imre)