ZENGET [ë-e v. e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë], (
tájszó v.
régies) zönget [e] (
költői,
hangutánzó)
Zengésre késztet. □ Ki az, ki
a szélvészt, völgyet és hegyet Gonosz nevével zengeti
(Vörösmarty Mihály)
- Igekötős igék: megzenget.
- zengetés; zengetett; zengető.