ZENGEDEZÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e], (tájszó v. régies) zöngedezés [e-ë] (régies, költői, hangutánzó)
A zengedez igével kifejezett cselekvés, (hang)megnyilvánulás v. folyamat; az a tény, hogy vki, vmi zeng, ill. az a cselekvés, hogy vmit zengenek; hosszas, folytonos v. lassú, nem nagyon hangos zengés, ének(lés). A madarak zengedezése. □ Nem játszanál egyet e sípon?
Látod, ezek a billentyűi. De én éppen azokat nem bírom harmonia zengedezésre vezényleni. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Hosszas, hangos, lelkes magasztalás. □ Hangzott is
a megvígasztalt nyomorultak áldó zengedezése. (Jókai Mór) Víg zengedezésekre hivattam S gonosz jajjal illettem nagy személyed, | Jehovák Jehovája, Élet. (Ady Endre)