Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ZENEI [e-e] melléknév -leg [e]
  • 1. Zenéhez (1–3) tartozó, zenére vonatkozó, a zene szolgálatában álló. Zenei előadás, érzék, fogékonyság, folyóirat; zenei hallás; zenei hangsúly; zenei hét, ismeret, ízlés, lexikon, műsor, műveltség; zenei süketség; zenei tehetség, tudás, tudósítás, verseny. □ Janikának zenei talentuma van, ösztöndíj kellene neki. (Móricz Zsigmond) || a. Zenével (1–3) foglalkozó <személy, csoport, szervezet>. Zenei gimnázium, körök, kutató, munkaközösség, rendező, szakértő, szakosztály, világ.
  • 2. Zenében (1–2) szokásos v. használatos. Zenei forma, gondolat; zenei hang: olyan h., amelynek kellemes színe és biztosan felismerhető magassága van, s amelyre tartama és erőssége is jellemző; zenei mondat; zenei jel, műfaj, műszó, nyelv, ritmus, téma.
  • 3. Zenéből (1–3) eredő, a zene hatására keletkező. Zenei élvezet. || a. Zenével (1–3) végzett v. történő. Zenei hatás; a szöveg zenei aláfestése.
  • zeneiség.