ZELNICE [ë-e v. e-e] főnév ..cét, ..céje [e] (
népies)
Tavasszal nyíló, illatos fehér virágú cserje, ill. fa, amelynek levelei hosszúkásak, fűrészes szélűek, termése fekete (Prunus padus); díszfának is ültetik. □ Prunus padus ahogy a tudósok mondják, zelnice annak, aki a szép szavakat szereti, madárcseresznye, ahogy a pesti gyerek híja. (Móra Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): zelnicebogyó; zelnicemeggy; zelnicevirág.