ZÁTONY főnév -t, -ok, -a
<Folyó medrében, tó v. tenger fenekén> az a magasabb, csak sekély vízzel borított v. a vízből ki is emelkedő rész, amely a hajózást zavarja, ill. akadályozza.
Parti zátony; megfeneklik a zátonyon; zátonyra fut, jut, kerül: (
átvitt értelemben is) <vmely kísérlet, terv, törekvés> meghiúsul, nem sikerül;
zátonyra →
futtat. A hajó nem messze a parttól zátonyra futott. □ A zátony a sziget fokából nyúlt fölfelé a víz alatt. (Vörösmarty Mihály) Úgy vagyok, mint az a hajós, aki mindig zátonyra jutott, valahányszor a tengerre ment. (Gárdonyi Géza)
- Szóösszetétel(ek): homokzátony; korallzátony; sziklazátony.