Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ZÁPOR főnév -t, -ok, -a
  • 1. Hirtelen keletkező, gyorsan, időben és területileg egyenlőtlenül hulló csapadék, főleg sűrű eső. Nyári, tavaszi zápor; futó, hirtelen, sebes, szakadó, zuhogó zápor; hull, szakad, zuhog a zápor; elkapja, utoléri a zápor; elmos vmit a zápor; zápor módjára; záporként: nagyon hevesen, sűrűn; hull a golyó, mint a zápor; hull a könnye, mint a zápor. □ A rohanó zápor a rétet el mossa … (Csokonai Vitéz Mihály) Váratlan zápor zengett át a tájon. (Babits Mihály) Friss záporokkal szivárogj a földbe … (József Attila)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Vminek sűrű hullása, nagy sokasága. Könnyek, szitkok, puskagolyók zápora. □ Melinda, kíméld könnyid záporát! (Katona József) Egyszerre beszéltek, sikongtak a rokoni csókok záporában. (Kosztolányi Dezső)
  • Szóösszetétel(ek): 1. záporbeszédű; záporcsepp; záporfelhő; zápormosta; záporvíz; záporvájta; záporverte; záporzuhatag; 2. bombazápor; golyózápor; hózápor; könnyzápor; kőzápor; nyílzápor; tűzzápor.
  • záporos.