ZARÁNDOK főnév -ot, -a (
vallásügy)
Olyan, katolikus, görög keleti, mohamedán v. más keleti vallást követő hívő, aki vmely távoli szent helyet, kegyhelyet hitbuzgalmi célból rendsz. gyalog fölkeres, meglátogat.
A zarándokok a Szentföldre mentek. □ S ím ott egy feketült klastrom
Sok távollakozók s messze zarándokok Csókolták küszöbét s szentjei zsámolyát. (Berzsenyi Dániel) A falubeli kutyák mérges csaholással ugrálnak körül egy fehér szakállú és nagy hajú zarándokot. (Gárdonyi Géza)
- Szóösszetétel(ek): zarándokbot; zarándokcsapat; zarándokhely; zarándokruha; zarándoksereg; zarándoktáska; zarándokváros.
- zarándoki; zarándokság.