XILOFON főnév -t, -ok, -ja (
zene)
Trapéz alakú keretre szerelt, különféle nagyságú, hangolt fapálcikákból álló ütőhangszer, amelyet két kis faverővel szólaltatnak meg.
A xilofon verői; xilofonon játszik. A xilofon Ázsiából származó ősi hangszer. || a. (
ritka) Ennek hangja.
A xilofon csak ritkán hallatszott ki a zenekarból. || b. (
ritka) E hangszeren való játék.
Xilofont gyakorol, tanul.
- Szóösszetétel(ek): xilofonszám; xilofonszóló; xilofonverő.
- xilofonos.
Y