Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Általában a világhoz tartozó, vele kapcsolatos, rá vonatkozó.
1. (vallásügy) <Vallási eredetű elképzelés szerint, rendsz. a mennyeivel, a másvilágival, a lelkivel szemben:> földi (2). Világi dolgok, élet, hatalom. □ Az árváknak atyja végyen védelmébe Világi éltetek minden idejébe. (Csokonai Vitéz Mihály) Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, máskor lánggal égett. (Vörösmarty Mihály) || a. (választékos) A földi v. a mindennapi élettel kapcsolatos <dolog>. Világi örömök. □ Világi zajtól messze, és külön Egy klastrom áll szentséges csendiben. (Vörösmarty Mihály) El-eltépelődék a világi bajjal. (Arany János)
2. (régies) Az emberi társadalomban szokásos v. érvényes <dolog>; társadalmi. □ Amennyi távolt ifju és leány Közt a világi tisztesség kiván, Azt tartsd meg. (Arany JánosShakespeare-fordítás) A virágok és könyvek elvonták a leányt a világi hivalkodástól. (Jókai Mór) || a. (ritka) Nagyvilági. Világi csillogás, pompa.
3. <Az egyházival, ellentétben:> nem egyházi, nem papi. Világi bíróság, elnök, öltözet, személy. □ Ünnepel Esztergom Ott az ország nagyja, meg a külföld színe: Papi és világi fejedelmi vendég. (Arany János) || a. (irodalomtudomány) Világi irodalom, költészet: <az egyházival ellentétben:> olyan i., k., amely nem vallási tárgyú v. vonatkozású. || b. (zene) Világi zene: olyan z., amely témája, szerkezete v. a benne kifejezett érzelmek miatt nem alkalmas arra, hogy vmely egyház liturgiájába beillesszék.
4. (vallásügy) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> Világi pap: <a katolikus egyházban> olyan, aki nem tartozik semmiféle szerzetesrendbe; világi apát ←.
II. főnév -t, -ak, -ja
1. Világi (I. 3) személy. A protestáns egyházakban a világiaknak is van részük az egyház kormányzásában. □ Világi létére sem szokott az egyházról elfeledkezni. (Kemény Zsigmond)
2. (csak többes számban) (ritka, régies) Világi (I. 2) dolgok. □ Sokkal józanabban gondolkodik a világiakról és az erkölcsiekről, mint a nagysád német könyvének írója. (Csokonai Vitéz Mihály)