VIKSZEL [ë] ige -t, -jen [e], (
népies) vikszol -jon (
bizalmas)
- 1. tárgyas <Padlót> viasszal v. viaszos kenőccsel beken, ill. viaszos kefével bedörzsöl, majd kefével v. ronggyal fényesre dörzsöl, kifényesít. A takarítónő vikszeli a padlót. || a. (tárgy nélkül) Tud vikszelni? Egész délelőtt vikszelt. □ Otthon vikszelnek, törölgetnek [a házilányok], néha egy kicsit ki szabad nézniök az ablakon. (Kaffka Margit)
- 2. tárgyas (népies, régies) <Cipőt, ritk. bőrt> cipőkrémmel, fénymázzal bekenve fényesre dörzsöl; fényesít.
- Igekötős igék: agyonvikszel; átvikszel; bevikszel; felvikszel; kivikszel; megvikszel; túlvikszel; végigvikszel.
- vikszelés; vikszelget; vikszelhető; vikszelő; vikszelt; vikszeltet.