VILÁGHÍRŰ melléknév
Olyan <személy, dolog, alkotás>, akinek, amelynek (rendsz. jó) híre, neve az egész világon ismert, akinek, amelynek hírneve mindenüvé eljutott. Világhírű festő, író, utazó; világhírű festmény, regény, találmány, zenei alkotás. □ Nézzük el bármelyik
irodalmat: leszámítva egy-két világhírű celebritást [= kitűnőséget]; avagy nem mérkőzhetünk-e mi a többivel? (Arany János) A bíró
meg volt győződve, hogy világhírű bűnügyben dolgozik. (Mikszáth Kálmán) || a. Olyan <esemény>, amelyről az egész világon tudnak, beszélnek; világra szóló. Világhírű felfedezés, haditett.