Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki (vmivel v. vhova) világít (2, a). A gyertyával világító asszony; a padon ülőkre világító suhanc.
2. Világosságot adó, terjesztő, ill. világításra való <anyag, eszköz, tárgy>. Világító berendezés; világító gáz: a kőszén száraz lepárlása útján keletkező gáz, amelynek lángja világításra és fűtésre használatos; világító gyertya, készülék, test, bója, röppentyű; gyengén világító lámpa. □ A világító golyók egy-egy kis lobbanatára [= lobbanására] elétárult a sátorok közeli sokasága. (Gárdonyi Géza) Világító szerszámok is kerültek a szomszédos helyiségekből. (Móricz Zsigmond)
3. Kivilágított, megvilágított, ill. fényt árasztó v. visszaverő. Világító reklám, szökőkút. □ Kunyhóm tetején bagoly virrasztott Ült és világító szemével rám meredt. (Kuncz Aladár) || a. (állattan) A bőrben elszórtan levő mirigyeivel v. külön erre a célra való szervével (sötétben) világosságot terjésztő, fényt kisugárzó <állat>. Világító bogár: szentjánosbogár; világító halak, rákok, rovarok. || b. (építészet) Vmely épület belsejében kialakított és a tetőig nyitott, szűk <tér>, főleg a körülötte csoportosított mellékhelyiségek világítására és szellőzésére. Világító akna, udvar.
4. Világítással összefüggő, rá vonatkozó, vele kapcsolatos. Világító hatás, képesség.
II. főnév -t, -ja (népies, régies) Világításra alkalmas anyag, eszköz (pl. gyertya, petróleum, olaj). □ Minthogy a nagy fazék mellett még két egész szál gyertya volt, világítóban sem láttak szükséget. (Vas Gereben) Bevásároltam egy hétre való eleséget és világítót. (Jókai Mór)