VIGYORGÁS főnév -t, -ok, -a (rendsz.
rosszalló,
hangfestő)
- 1. A vigyorog igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki, vmi vigyorog. A kamasz, a kutya vigyorgása. Hagyd már abba ezt a vigyorgást! □ [A segéd] széles vigyorgással hozta elém a fehér márványlapot. (Babits Mihály)
- 2. Annak arckifejezése, aki vigyorog. Hirtelen eltűnt arcáról a vigyorgás. □ Serenára
sértő vigyorgást vetett, különféle kifejezésteli arc- és kézmozdulásokkal kísérve. (Jókai Mór) Gúnyos vigyorgás ült ki az ellenzéki arcokra. (Mikszáth Kálmán)
- vigyorgású.