VIHEDER [e-e v. e-ë v. ë-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Sújtólég, bányalég. □ Ahol kőszén van, ott viheder is van. (Jókai Mór) S talán a víz temet bennünket el, | talán a víz, | talán a tűz, talán a viheder. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) □ Tűrjétek kedvesem, ha [az ember] lelkének komor Bányáiból a bú vihedere kereng fel. (Tóth Árpád)
- 2. (tájszó) Vihar, zivatar. || a. (átvitt értelemben) Vihar (3). □ Hajh, micsoda viheder keletkezett erre!
(Jókai Mór)
- vihederes.