Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Az égbe tornyosuló, hatalmas, sűrű, sötét felhő, amelyből zivataros jelenségek kíséretében zápor, esetleg jég esik (Cumulonimbus). A rekkenő hőségben egyszer csak viharfelhők kezdtek gyülekezni az égen. □ Vasárnaponkint a ház csupa aggodalom és kedvetlenség. Mint mikor viharfelhő sötétlik az égen. (Gárdonyi Géza) Nem éjjel jöttél, mikor zúg a szél, és viharfelhők tornyosulnak az égen. (Krúdy Gyula) Ha viharfelhő fenyegetett, kétségbeesetten nézett az égre. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Vmely indulat kitörését jelző, azt megelőző arckifejezés. □ Jánoska elkomorult s viharfelhők gyűltek a homlokára. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) <Rendsz. a politikai v. gazdasági életben> pusztító hatású zavar, felfordulás közeledtét jelző esemény, jelenség. Egyre több viharfelhő sötétlett Európa egén.