VIGYÁZZÁLLÁS [z-á] főnév
Előírásos formájú, feszes és mozdulatlan testtartás, amelybe katonai (jellegű) alakulatban, ill. sportolásban, kül. tornában rendsz. vezényszóra helyezkedik vki; hapták. Feszes vigyázzállás; vigyázzállásba vágja magát. A sorakozó vigyázzállásban történik. Az újoncok a vigyázzállást gyakorolják. □ Vigyázzállásban fogad, összeüti bokáját, sarkantyúja peng. (Kosztolányi Dezső)