VERNYOG  [ë] tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (
hangutánzó)
- 1. <Állat, főleg macska> dühében, fájdalmában v. nemi vágytól indíttatva éles, kellemetlen hangot hallat. Fülbántóan vernyogott.
 - 2. (tájszó) <Ember> sivalkodik. Egész nap vernyogott.
 - 3. (tájszó) <Gyerek> durcásan nyöszörögve kér, rimánkodik. Ne vernyogj, inkább mondd, mit akarsz!
 - Igekötős igék: belevernyog; közbevernyog; végigvernyog.
 - vernyogás; vernyogó.