VIGYOR főnév -t, -ok, -a (
hangfestő)
- 1. (irodalmi nyelvben) Rövid ideig tartó vigyorgás. Gúnyos, keserű, otromba, torz vigyor. □ Valahányszor nekem vizet hozasz, mindig két poharat tégy a tálcára; mert ha ezt a méregkeverő vigyort látom az arcodon, nem merek addig hozzányúlni, amíg magad nem ittál belőle. (Jókai Mór) Olyan savanyú vigyor tűnt föl arcukon, mintha ecetet ittak volna. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (tájszó) Hasadás, nyílás, üreg vmiben, vhol.