VEZÉNYLET  [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (
katonaság v. 
választékos)
- 1. Vezénylés (12). A gyakorlaton való vezénylet; más munkára való vezénylet; a szerző vezényletével. □ Az utcán hosszú sorban voltak fölállítva 
 az iskolás gyermekek 
 tanitóik vezénylete alatt. (Jókai Mór) [A honvédség] vezénylete tisztán nemzeti volt. (Vajda János)
- 2. Vezényelő, irányító hatalom. Vkinek vezénylete alatt áll; a vezényletet átadja v. átruházza; a vezényletet átveszi; vezénylettel megbíz vkit. □ Míg a vezényletre szükséges intézkedések foganatba vétettek, a közkatonaság is szervezve lőn. (Kemény Zsigmond) Alabin őrnagy 
 még sebesülten is megtartá a vezényletet. (Jókai Mór)
- vezényleti; vezényletű.