VÉNEMBER [n-e] főnév (rendsz.
gúnyos)
Az öregség kirívó tulajdonságait feltűntető öregember.
Tehetetlen vénember. Mindig morog ez a vénember. □ Aki nyavalyás volt s lábát húzta, fogát szítta, nyögve beszélt: az volt a vénember. (Eötvös Károly) Vénembernek kása a jó, fiatal a mogyorót is megropogtatja. (Gárdonyi Géza) || a. (
bizalmas,
tréfás) Viselkedésében ehhez hasonló, erre emlékeztető férfi.
Ne zsörtölődj már, te vénember!