VIGASZTAL [i v. í] ige -t, -jon
tárgyas <Szomorkodót> jobb kedvre derít, bánatát rendsz. megnyugtató v. reményt keltő szóval enyhíti v. enyhíteni törekszik.
Vigasztal vkit bánatában; vigasztalja az árvát, a beteget, az özvegyet; vkit vigasztal vmivel. □ Nincsen aki lelkem vígasztalja, Oly barátim nincsenek. (Csokonai Vitéz Mihály) Nagy bölcs! olvaslak bámulattal; De bölcseséged nem vigasztal. (Reviczky Gyula) Mégis, mégis úgy elborong A négy fiú néha
És ilyenkor biztatgatjuk, Vigasztaljuk egymást. (Ady Endre) Vigasztaltad fiad és pirongattad. (József Attila) || a. tárgyas (
ritka)
Vigasztalja magát vmivel: olyan körülményekre, tényekre igyekszik gondolni, amelyek rá nézve megnyugtatók, biztatók. □ Úgy érzem, itt még újra
életre vigasztalhatom magamat. (Justh Zsigmond) || b. (tárgy nélkül) Úgy hat vkire, hogy jobb kedvre deríti, bánatát, baját elfeledteti.
A jó hír, a remény, a tréfa, a zene vigasztal. □ Milyen más az a család
, melyben a férfi küzd, s a nő vigasztal. (Justh Zsigmond)
- Igekötős igék: megvigasztal.
- vigasztalgat; vigasztalható.