VIGÉC főnév -et, -e [ë, e] (
bizalmas,
gúnyos)
Kereskedelmi utazó; ügynök.
A vigéc könyvekben utazott. □ Átutazó vigécek ültek ott, akiken az urak kötelességüknek tartották olyan módon keresztülnézni, mintha a világon se lettek volna. (Babits Mihály) Nálunk csak az a jó vigéc, aki a személyes varázsával tudja a vevőt elbűvölni. (Móricz Zsigmond) || a. (
átvitt értelemben,
sajtónyelvi,
rosszalló) Vmely nézet, felfogás, életforma, főleg politikai irány tolakodó terjesztője, ügynöke.
A radikalizmus vigécei; a szabadkereskedelem vigécei.
- vigéces; vigéci; vigécség.