VISSZADŐL tárgyatlan ige visszadűl
<Személy> előbbi helyére dől.
Visszadől a pamlagra. A beteg visszadőlt ápolója karjába. □ Visszadőltem vánkosomra És felzokogtam. (Reviczky Gyula) || a. <Felállított tárgy> újra eldől.
Háromszor állította fel a rozoga széket, s az háromszor dőlt vissza.
- visszadőlés; visszadőlő; visszadőlt.