VISSZAALAKUL tárgyatlan ige
<Személy, dolog> előbbi állapotába kerül vissza, előbbi jellegét visszanyeri.
A fagyott burgonyában képződött cukor egy része meleg helyen visszaalakul keményítővé. □ Anikó meg visszaalakulván nőnek, Most látja a kobzos, kit szeretett ő meg. (Arany János)
- visszaalakulás; visszaalakuló; visszaalakult.