VILLOGÓ melléknév -n v. -an, (-bb)
Olyan, ami villog (12).
Villogó acél, fény, kés, szem. □ A nők mint nagy gázlómadarak
lengtek végig felgyűrt szoknyákban, villogóan meztelen lábszárakkal. (Babits Mihály) S a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy
| gyémántos testű nagy szitakötő. (Radnóti Miklós)