VIGASZTALHATATLAN  [i v. í] melléknév -ul, -abb, (
régies, 
irodalmi nyelvben) vigasztalhatlan
- 1. Olyan <személy>, akit nem lehet megvigasztalni. Vigasztalhatatlan özvegy; vigasztalhatatlan vmi miatt. □ Itt nyugszik Lizardin Amélie 
; a vigasztalhatlan férj ide temette el minden boldogságát. (Jókai Mór)
- 2. Olyan <szomorúság>, amelyre nincs vigasz, amelyet nem lehet enyhíteni. Vigasztalhatatlan bánat, gyász. □ Övé egy nagy vigasztalhatlan fájdalom. (Eötvös József)
- vigasztalhatatlanság.