VÉTKESSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A vétkes melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot.
A vétkesség bizonyítása, fennforgása, megállapítása. A bíróság kimondja a vétkességet. || a. Vkinek, vminek vétkes volta.
Az asszony, a férj, a vádlott vétkessége; a mulasztás vétkessége.