VÉRTÓCSA főnév
Kiömlött vérből keletkezett tócsa (2).
A földön hatalmas vértócsa; vértócsában fekvő halott. □ Az üldözött egyenest a holttestnek tart s csak a vértócsánál áll meg meghökkenve. (Mikszáth Kálmán) Vizy a dívány előtt hevert, a földön, egy már megalvadt fekete vértócsában. (Kosztolányi Dezső)