VÉNHEDT [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e] vénhedett [ë-ë v. e-ë] (
régies,
irodalmi nyelvben)
Megvénült, nagyon öreg <személy, ritk. dolog>. □ Te szép babér-csemete, Nőjj nagyra, mint vénhedett Törzsököd. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy régi téren Állt egy alak, vénhedt és fáradt. (Tóth Árpád)