VIDÁMÍT ige -ott, -son; -ani (-ni) (
régies)
tárgyas (Fokozatosan v. szokásszerűen) vidámmá (1) tesz, jókedvre hangol, jó hangulatba hoz, örömre gerjeszt vkit, vmit. □ Délre sóhajt e kebel S ott talán már a lyány szive Mást vidámit, mást ölel. (Vörösmarty Mihály) A csoportokat zene vidámítá alant. (Vas Gereben) || a. (tárgy nélkül) (
ritka) Jókedvre hangol, bánatot elűz.
A bor vidámít. A jó hír vidámít. || b. tárgyas (tárgy nélkül is) (
ritka) Vidámságra hajlamossá, kedves benyomások befogadására fogékonnyá, képessé tesz.
A szép hegyvidék, a kék tenger, a tartós szép idő vidámítja az embert.
- Igekötős igék: felvidámít; megvidámít.
- vidámítás; vidámító.