VIADOR főnév -t, -ok, -a v. -ja (
elavult,
irodalmi nyelvben)
- 1. Olyan személy, aki arénában, cirkuszban harcot vív emberrel, állattal; gladiátor. □ Úgy állt megrémült társai között, mint egy viador. (Jókai Mór) Ohajt már látni (lábai előtt | Mint Caesár a szinkör viadorát.) (Vajda János)
- 2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Olyan személy, aki teljes erejével, képességeinek latba vetésével küzd vmiért; vmely eszme bajnoka. □ A fény és szabadság viadora élettelen hever. (Arany János)