Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
VIGASZTALAN [i v. í] melléknév, és határozószó (választékos)
I. melléknév -ul, -abb
1. Olyan <személy>, akit bánatában, lelki fájdalmában senki, semmi nem vigasztal. Vigasztalan árva, beteg, özvegy.
2. Olyan, amiben nincs semmi vigasztaló; reménytelen. Vigasztalan helyzet, jövő, szavak. □ [Juhász Gyula költészetében] sötét az alaptónus, ködös és vigasztalan. (Kosztolányi Dezső) Vigasztalan | józanság töltött el és fájdalom. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben) Lehangoló érzést keltő, üdítő részlet nélkül való; sivár. Vigasztalan pusztaság; vigasztalan képet mutat vmi. □ E szókkal az ajtót dühösen becsapta, | Vigasztalan éjben Toldi vitézt hagyta. (Arany János) Mint vigasztalan harcteret | jártam a mocskos életet. (Szabó Lőrinc)
II. határozószó (régies) Vigasz, reménység nélkül; vigasztalanul. □ A színpad. Ez a kacér, kendőzött múzsa, aki otthagyja őket nyomorban, vigasztalan. (Jókai Mór)