Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév -n v. -an v. (régies) -lag, -bb Olyan <személy, emberi megnyilatkozás v. ritk. külső hatás>, aki, amely vigasztal vkit. Vigasztaló gondolat, hír, látvány, részvét, szavak, testvér. □ Apafi vigasztalólag mondá feleségének: lásd, aligha lesz bajom. (Jókai Mór) Vigasztaló szavai ellenére is érzik rajta, hogy feje felett még sötétebb sors árnya borong. (Kuncz Aladár) Hegy lettem volna, vagy növény, madár | vigasztaló, pillangó gondolat. (Radnóti Miklós)
II. főnév -t, -ja Az a személy, dolog v. ritk. külső hatás, aki, amely vigasztal(ni szokott) vkit. A megszomorodottak vigasztalója. A zene az ő vigasztalója. □ Te szép, te kedves kis madár! | Édes enyhítője, Egyetlenegy vigasztalója elbágyadt lelkem fájdalminak! (Bacsányi János) Hanem ő nem mozdúlt, nem ügyelt a szóra, Sem a szentirásból a vigasztalóra. (Arany János)