VEZÉRLET [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (
választékos)
- 1. A vezér működési köre, hatalma, ill. ennek gyakorlása. Megbíz vkit a vezérlettel. A vezérletet hadban tapasztalt férfiúra bízták. □ Az összes hadak vezérletét átvette. (Kemény Zsigmond)
- 2. Vezéri minőségben való működés; annak működése, aki vezér minőségében vezet, irányít vkit, vmit. Vkinek vezérletével v. vezérlete alatt. □ E többség majdnem mindig egynek vezérletét követi. (Eötvös József) Megvizsgálandó, mi a vármegye, s miben állnak az annak vezérletére rendelt alispánnak kötelességei. (Vas Gereben)
- 3. (átvitt értelemben) Az az indítás, ösztönzés, amelynek elsődleges szerepe van vmely cselekvés létrejöttében. Az ész vezérletével. □ Menj saját ép érzésed vezérlete után. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
- vezérleti; vezérletű.