VAKOG ige -tam, -ott, -jon (
ritka,
hangutánzó)
- 1. tárgyatlan <Állat, rendsz. kutya> többször egymásután vakkantva, szakadozottan egyet-kettőt ugat. □ Édes-fájós e kürtzene
Rá az eb is, az oktalan, Ösztönileg vonit, csahol
Közbűl a többi nyí, vakog. (Arany János) Kezdődik
az ékes hangverseny, amelyben
nyafog a vadászok négylábú segítsége [a kopó]: ki vékonyan, ki vastagon
csahint, vakog a maga tudása szerint. (Bársony István)
- 2. tárgyatlan (bizalmas, tréfás) <Személy> makog. Nem mondott semmi értelmeset, csak vakogott.
- 3. tárgyas (bizalmas, tréfás) <Személy> ilyen módon vmit mond. Mit vakog ez a gyerek?
- vakogás; vakogó.