Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <tárgy>, amely vakít (1, 1a). A szemet vakító fény. □ Szép fehér világ volt odakünn a vakító fehér bunda alatt aludott a föld. (Mikszáth Kálmán) Hirtelen vakító fény, s kigyúl kint egy hatalmas izzólámpa. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) □ A vakító fénybe vont igazság Ámbár szemünket kápráztatja is, De megmutatja a virtusnak útját. (Berzsenyi Dániel) || b. (túlzó) Rendkívül erős fényű, ragyogó fehérségű. Vakító fehér kar, kebel. □ Szemed nap. Kebled vakító haván | Sötéten borong fürtid éjjele. (Tompa Mihály) A karján fel volt gyűrve a ruha egész magasra, úgy hogy a vakító fehér karja világított a félhomályban. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, választékos) Megtévesztő, ámító; vkinek a szellemi tisztánlátását zavaró. A népet ígéreteivel vakító demagóg.
3. (átvitt értelemben, költői) Bámulatba ejtő, kápráztató. □ Ily vakító szépséget még nem láttál. (Szigligeti Ede)