VAJHA határozószó (indulatszó-szerűen, csak érzelmileg színezett mondatban) (
régies) (feltételes módú igével)
<Aligha teljesülő v. teljesíthetetlen vágy, óhajtás kifejezésére, ill. nyomósítására:> de jó lenne, ha
!; bárha
!; bárcsak
!
Vajha igaz volna! □ Röpülsz égi vándor, Föld s víz felett, Vajha szállni tudnék Én is veled! (Kölcsey Ferenc) Vajha volnék az örömnek fája, Mely virágát soha el nem hányja! | Vajha volnék gazdag és erős fa, | Vésszel és a villámmal dacolva! | Vajha volnék lelkes nép hazája, Melynek értem zengne dalimája [= dalba foglalt imája]: Úgy nem kéne félnem jóslatoktól
(Vörösmarty Mihály) Vajha eljönnél hozzám és látnád [az uramnak] a képét. (Gárdonyi Géza)
1 (
elavult) <Felszólító módú igealakkal, felszólító mondatban; kb. a. m.:> de jó lenne, ha
□ Vajha csak a rövid év tavaszát fentartani tudja S dísz legyen ifjúnak s szép hajadonnak ölén. (Vörösmarty Mihály) || a. (tiltó szóval és feltételes módú igével) (
ritka,
régies) <Vmitől való távolmaradás, vmit elhárítás kívánásának kifejezésében:> bárcsak
!; ó bár
! □ Vajha ne kellene a vénség idejét megérnem; pedig már harmincadik évemet számlálom. (Jókai Mór) a
1 (
elavult) <Felszólító módú igealakkal, tiltó mondatban; kb. a. m.:> de jó lenne, ha nem
□ Árva hazád tiltott nevedet nem zengheti többé, Vajha ne érezd ezt a súlyos földnek alatta. (Vörösmarty Mihály)