Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (rendsz. módhat-val) Olyan <szerszám>, amely (vhogyan) vág (5). Vágó szerszám; jól vágó kés; rosszul vágó olló; ferdén vágó fűrész.
2. (átvitt értelemben) Vhova v. vmihez illő, tartozó, vmit illető, vmire vonatkozó. Lelkiismeretbe vágó kérdés; szakmába vágó munka; ebbe az ügykörbe vágó rendelet. □ Nemcsak azért volt az fiatal irodalom, mert tagjai ifjú emberek voltak, hanem azért is, mert új, ifjú és merész volt egész irányzata , kezdeményező, korszakba vágó. (Jókai Mór) Az öreg megtapogatta a mesterségébe vágó ruhadarabokat. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ja
1. (ritka, régies) Az a személy, aki a vágást (1c) iparszerűen, hivatásszerűen végzi; mészáros. A vágó gyorsan dolgozott. □ A vágók pedig, hisz mit tehettek másat? | Biztaták keményen a döglött kutyákat. (Arany János)
2. (népies) Vágóhíd (12). A vágóra hajtják a marhákat. □ A tőtésen fogdosták össze őket, vitték katonának mikor mán lönne belőlük valami haszon, akkó gyün a császár, oszt elviszi üket a vágóra. (Móricz Zsigmond)
3. (film, színház) <Filmszakmában> az a dolgozó, aki a részletekben történt felvételekből a film egészét összeállítja, a vágást (1e) végzi.
4. (műszaki nyelv) Vasrészek lefaragására v. vasalkatrészek szétvágására alkalmas lapos, ék alakúra élesített, nyeles szerszám. || a. (ipar) Vágógép. □ Kettőt-hármat a könyvei közül bekötött, azóta ott hevernek a szerszámai, satuja, a vágója, enyvfőző lábasa egy halomban a pincében (Nagy Lajos)
5. (tájszó) Rendsz. azonos fajtájú szőlővel betelepített, két mesgye v. út között elterülő földdarab. □ Két kis vágóból állott a szőlő. (Eötvös Károly)